Egy közrendőr vallomása

Szeptember 18-át egy rendőr sem felejti el

A személyes találkozót hosszas e-mailezés, idõpont és helyszín egyeztetés elõzte meg. A riportot adó fiatalemberrel még márciusban vettük fel a kapcsolatot, miután több, használható informáciòt és -valljuk be- kritikát is kaptunk tõle. Az erõs kézfogású tiszthelyettessel egy nagyvárosi kávézóban realizáltuk a találkozást. Farmer, sportcipõ, rövidre nyírt haj - mint bármelyik korabeli srác, úgy ül itt a fiatalokkal teli presszóban.
-Mióta vagy rendõr?
-1999-ben szereltem fel. Azóta járõr vagyok.
-Miben változott egy rendõr munkája az õszi zavargások óta?
- A munka nem változott. Inkább mi változtunk. Pontosabban akik részt vettünk az õszi intézkedésekben. Úgy gondolom, egy belsõ fejlõdésen mentünk keresztül mindannyian. Ma már nem tûnik valószínûtlennek az sem, hogy a földre kerülj, vagy hogy közvetlen, nyílt támadásnak legyél kitéve. Szeptember 18-át egy rendõr sem felejti el.
-Ott voltál?
-Nem, személyesen nem voltam jelen. Ettõl függetlenül belül mindannyian éreztük a kollégákat ért elhajított kövek ütését. Lélekben mindenképp. Aztán persze késöbb személyesen is megtapasztaltam milyen a magából kivetkõzött kõdobáló csõcselék célpontja lenni.
-Mesélsz errõl?
-Ezért hívtál. Nem?
-Valóban.
-Szóval az õsz... -kezd bele- Szinte végig laktanyában voltam. Folyamatos volt a készültség.
-Milyen érzelemmel fogadtátok ezt?
-Meglepõ, de nagyon jól bírtuk. Tisztában voltunk a helyzettel és elfogadtuk a tényeket. Több száz felfegyverzett, rendkívül agresszív személy, folyamatosan készült arra, hogy harcoljon ellenünk. Ellenünk és a rend ellen. Elõzõleg meg is tették ezt. Nagyon sok kollégánk szenvedett súlyos sérülést. Ezt nem tûrheti egy rendõr sem. Mi is harcra készek voltunk. Persze a valódi, igaz rendõrökre értem.
-Nem mind az?
-A férgese kihullott. Egyeseknek az nem tetszett, hogy nem mehettek haza, nem ihattak, nem rúghattak be, hogy olyan elöljárók parancsolhattak nekik, akiket azelõtt nem ismertek. Néhányan a veszélyt nem akarták vállalni. Õk szépen eltûntek azóta. Persze késõbb õk lettek a "nemzeti oldal" szerinti "jó érzésû" rendõrök, akik a lelkiismeretükre hallgattak, meg bla-bla-bla. Valójában nem bírták a strapát és ezért mentek el. Ismerek olyat, aki személyesen bántalmazott elfogott fickókat, aztán késõbb õ is azzal magyarázta leszerelését, hogy õ nem akar azonosulni a túlkapást elkövetõkkel, meg a többi blõdség. Ezektõl mára megszabadult a testület. Ez csak jó.
-Van széthúzás?
-Mindenhol van széthúzás. Nem ez számít. A lényeg, hogy a csõcselékkel egyikünk sem tud azonosulni. Velük kapcsolatban egyetértés van. Õsszel, mikor várakoztunk az összecsapásokra, mindannyian tudtuk, hogy közös ügyért vagyunk és összetartozunk. Akkor a legjobboldalibb rendõrrõl is tudható volt, hogy velünk van, együtt vagyunk, hisz mi együtt láttuk a csõcseléket, tudtuk róluk, hogy többségük sima futballhuligán, aki csak a balhét keresi. Többségük azt sem tudta, miért van ott a többi, csak mivel életükben talán elõször beállhattak névtelenül egy sorba, ahol végre nem õket cikizik, hanem õk tûnhetnek keménynek, és ahol kiélhetik agressziójukat. Igy az is követ ragadott, aki talán azt sem tudja, milyen évet írunk, vagy mit ünneplünk mondjuk 56-ban. Rengeteg volt a félrészeg, látszólag buta, tanulatlan ember, akik akkor, talán akkor elõször tûztek ki kokárdát és kezdték hajtogatni, hogy "magyar rendõr velünk van",meg a többi marhaságot. Mitõl magyarabb az a rendõr, aki a gyújtogató, fosztogató csõcselék mellé áll? Szóval a kiszorítások, az oszlatások során nem volt széthúzás. Közös volt az ellenfél. Harag volt bennünk velük szemben és van is. Ebben egyezik minden rendõr. Pedig minket is érintenek a megszorítások, nekünk sem jó sokminden, de civilizált ember nem gyújtogat. Mi az alkotmányos rendet védjük, a közbiztonságot, nem a kormány hibáit. Az õrjöngõ gyújtogatás nem lehet megoldás semmire. Ahol mégis az, ott én nem szívesen élnék. Az nem civilizáció. A reviziós jelszavaknak, az árpád-sávnak, antiszemitizmusnak meg aztán végképp nem sok köze van a megszorítások miatti elégedetlenséghez. Ez most csak egy divat. Most divat azt hangoztatni, hogy "magyar vagyok". A baj az, hogy a tettekben nem nyilvánul ez meg. Milyen magyar az, aki a saját hazáját felgyújtja? Ezek az emberek simán bûnözõk.
-Hogy viselkedtek ezek az emberek elfogásuk után?
-Ez egy érdekes dolog. Az eltakart arcú, kövekkel dobáló figurák nagy többsége 16-20 éves srácok, akik elõállításukkor legtöbbször sírtak. Volt aki könyörgött, hogy bocsássunk meg neki, volt aki a mamáját hívta, mint egy gyerek. Többen bevizeltek.
-Az idõsebbek?
-Az idõsebbek is hasonlóan viselkedtek. Persze volt, aki mártír szerepbe bújt, de ez is csak addig tartott, amíg volt közönség, amíg volt kinek elõadni a szerepet. Késõbb az ilyen mártírok lettek a legcsöndesebbek, legközremûködõbbek.
-Mi jut eszedbe az árpád-sávról?
-Most? Az agymosott csõcselék. Errõl õk maguk tehetnek. Ma, az árpád-sàvot a provokáló, agresszív, összeférhetetlen emberek használják. Nekik köszönhetõen az árpád-sáv új jelentést kapott: a gyûlölködés, a hazaárulózás, a dobálózás, az utcai balhék jelképe lett. Erre asszociálok, ha meglátom.
-Sokan vagyunk így...
-Igen. Pedig nem is olyan rég még magam is Fejbõrt hallgattam.
-Valóban?
-Valóban.
-Rasszizmus?
-Sosem voltam rasszista. A fejbõrt sem buzgó nagymagyarként hallgattam, hanem mert tetszett zeneileg. Tényleg. Egyébként sokan csak a jó zene miatt kezdenek azonosulni az úgynevezett nemzeti oldallal. Tetszik nekik az összetartásról szóló, a valahova tartozás érzését nyújtó dalszöveg, meg a dallam is.
-Térjünk most vissza a rendõrséghez! Mit szólsz a Kurucinfonál szimpátia látogatást tett állítólagos rendõrökhöz?
-Simán el tudom képzelni. Selejt csavar minden gépezetben van. A többségünk azonban azt sem tudja, hogy van Kurucinfo. Aki meg ismeri, az meg vagy röhögni jár az oldalukra, vagy csupán kiváncsiságból. Szóval, többnyire nem szeretjük, ha leávósoznak, leterroristáznak minket és fõleg ha olyanok teszik, akik gyújtogatnak, dobálnak, harckocsit lopnak.
-Tényleg! Mi a helyzet a maszkokkal, a leszedett állományjelzõkkel és a sokat hangoztatott túlkapásokkal?
-Aki nem akart a szélsõséges honlapokra kikerülni, az húzott símaszkot. Miért baj ez?
-Nem baj...
-Amíg a minket dobáló bûnözõk eltakarják a képüket, addig mi sem szeretjük, ha késöbb a fotóink felett fröcsögnek a radikális mûmagyarok. Azonban hülyeség, hogy parancs volt a maszkokra, meg az állományjelzés leszedésére. Nem volt ilyen. Csak egymásnak ajánlottuk melegen, ismerve a másik oldal szemét módszereit. Az új felszerelés viszont már nem teszi ezt szükségessé. Túlkapások voltak. Igen. Mint ahogy a világ összes nagyobb tömegoszlatásánál elõfordul. Mindenütt. Azonban aki nem keresi a bajt, azt a baj is jobban elkerüli. Sokan csak azért is kijöttek az utcára és csak azért is ott maradtak, hiába a többszöri felszólítás. Szándékosan provokáltak, késöbb meg jöttek a "csak haza akartam menni" mesékkel. Jellemtelen dolog ez. Egy oszlatás során nem lehet kiválogatni a nézelõdõket a rendzavarók közül. Ha ez így menne, minden támadónak csak elég lenne az oszlatás pillanatában zsebre dugni a kezét és megvárni, hogy a rendõr továbbszaladjon és máris dobálhat tovább, immár hátulról.
-Mit gondolsz a Kruchina fívérek esetérõl?
-Tudom, hogy rendõrt dobáltak. Hazugság, hogy ártatlanok.
-Láttad õket?
-Nem, de olyan ember látta õket, aki nekem nem fog hazudni. Miért tenné? Mégis felmentették õket. A bírók között is van szélsõjobboldali. Meg aztán a bírók is eléggé fenyegetve voltak akkor. Sok gyáva ítélet született akkor.
-Elég felkészült a rendõrség?
-Igen. Sokkal felkészültebbek lettünk tavalyhoz képest. De asszem márciusban bizonyítottunk.
-Mi a véleményed arról, hogy a híradások egyre több esetben szólnak bűncselekményt elkövető rendőrökről?
-Mi lenne? Bűnöző, megtévedt rendőrök mindig is voltak. A statisztikák adatai szerint egy darabbal sincs most több, mint két, vagy három, vagy akár nyolc évvel ezelőtt. Az ügyészség szrint, ezt most hallottam nem rég, 2003-ban kétszer ennyi rendőr elleni indult eljárás. Csak akkor nem volt így kiélezve a politikai harc. Mikor én felszereltem, egy kicsit sem volt kevesebb rendőri jogsértés, mint most. Most ráált erre a politika. A sajtó meg főleg. Megfigyeltem, gyakran azt is megemlítik, ha a tettes nem rendőr, hogy viszont korábban esetleg az volt. Ez hatásvadászat. Remélem egyszer majd valaki bemutatja az összes bűncselekményt elkövető politikust is... Van belőlük elég. Most a frusztráltságát mindenki a rendőrökön akarja leverni. Lehúzós, pénzhajhász taxis hiénák azzal szórakoznak, hogy a teljesen üres taxis droszta leparkolt rendőrautót fotózgatják és küldik be a televízióba… Tegyék! Ezzel nem velünk szúrnak ki, hanem a bajba jutott állampolgárokon. Állítom: Ilyen egy országban sincs.
-Ki ezért a hibás?
-A politika. A hataloméhségtől túlfűtött politikusok. Némelyek képesek lennének anyjukat is eladni, hogy idő előtt átvegyék a hatalmat...
-Kire gondolsz?
-Mindenkire, aki a rendőrség hírnevét használja fel politikai harcaira. Néha már rosszul vagyok, amikor egyes véresszájú politikusok valami öszödi beszédre fogják az egyáltalán nem bizonyított, csupán egy 21 éves drogos, bártáncosnő, ellentmondásokkal tarkított vallomása miatt meghurcolt 5 rendőr állítólagos tettét.... Mi köze ennek Öszödhöz? Hogy képesek némelyek így kiforgatni mindent és lehazudni a csillagos eget is?
-Ideges lettél.
-Persze. Mikor mást sem hallunk, mint hogy a rendőrök bűnözők? Kiabálják ezt olyanok, akik autókat gyújtogatnak, kővel dobálnak, büfét fosztogatnak, adót csalnak... Felfújt kottont mutogat a Lelkiismeret 88 agymosott csapata a REBISZ központ előtt... Mit érnek el ezzel?