.
Tomcat Vs Toroczkai
Úgy tűnik, Tomcat gyógyulófélben van
Paradigmát vált Tomcat? Vagy csak kezd kigyógyulni az őt megfertőző fasiszta ideológia betegségéből?
A jövő eldönti. Mindenesetre érdemes beletekinteni Tomcat Toroczkainak írt nyílt levelébe:
„Toroczkai, Toroczkai, neked se kell külön tanfolyamot végezned médiamanipulációból. Kritikát kaptál, nem bírod elviselni, pedig egy népvezér legfontosabb erénye a szerénység. Napok óta mással sem foglalkozol, mint ellenem uszítod az olvasóidat, s közben a feddhetetlenség erkölcsi piedesztálján tetszelegsz. Csúsztatásaidnak hála máris arról beszélnek egyes jóképességűek, hogy ők tulajdonképpen mindig is utáltak engem, meg hogy az én szememben sunyiság, bezzeg a te szemedben hazafias fény csillan, hát hogyne. De odáig már tényleg nem mászom le, hogy az általad megvezetett egységsugarúak kommentárjait elemezgessem. Manipulálod őket, pontosan úgy, ahogy az általad oly megvetett zsidó média teszi. Suttogsz a fülükbe, hogy azt higgyék, maguk fedezik fel az oly régóta várt "provokátort", akit előre megígértél, aki "megpróbálja majd megosztani a nemzeti oldalt." Miféle nemzeti oldalt, nemzetvezető úr? Lassan egy jobb Kárpátia-koncert közönségére szűkül ez a fogalom. Egy csonka nemzettöredékhez beszélsz, de ez nem 1920-ban lett csonka, hanem 2006-ban. Mert hol vannak körülötted az értelmiségiek? Hol vannak a tollforgatók? Hol vannak művészek, szakemberek, politikusok? Oltogatod a romantikus tizenéveseket, az elkeseredett huszonéveseket, vezeted őket jobbra-balra, s ők észre sem veszik, mit csinálsz. Én észreveszem, és ez fáj neked.
Én nevezem "gúnyosan" csillogó szemű harcosoknak a csillogó szemű harcosokat? Nem, ezek Budaházy György szavai. Őt hívd - röhej! - párbajra, ha nem tetszik ez a jelző. Nálad ez a tempó, hogy "gyere és verekedjünk, hozd az embereidet?" Igen, ez. Gratulálok. De hát, akit az istenek szeretnek... No de nem is igazán nekem szólt ez a felhívásod, hanem magadat véded saját csapatod előtt. Mondom, manipulációból jeles. Hiszen neked kell maradnod a feddhetetlen vezérnek, aki megvédi igazát és becsületes párbajban legyőzi a közéjük férkőzött veszedelmet. És akkor majd igazad lesz, és repülhetnek tovább a Molotov-koktélok. Hová? Hát, mikor hová. A következő nemzeti ünnepen majd eldöntöd. Vagy ha a "provokátor" nem áll ki veled, akkor lehet örülni, hogy "gyáva". Minden csak kommunikáció kérdése.
Kedves Toroczkai László, kihívásodat köszönettel elhárítom, mert amíg szellemi párbajban alulmaradsz, nem látom értelmét, hogy bármi más módon foglalkozzam veled. Vagy akkor hívd párbajra azt a néhány ezer embert, aki egyetért azzal, hogy nagyon gáz, amit mostanság "forradalom" címszó alatt művelsz Budapest utcáin. Figyelj, okoska: NEM VAGYOK AZ ELLENSÉGED. Annak vagyok ellenzője, amit csinálsz, csináltok. Puszta manipuláció, amikor ezt úgy próbálod beállítani, mintha egy idegen provokátor lennék, aki csak azért furakodott be, hogy megosszon és "pocskondiázzon" titeket. Nevetséges az a folyton hajtogatott állításod, hogy csak most vetted észre mindazt, amit évek óta csinálok, most ért volna földet az ejtőernyős papírtantusz, hogy de hiszen ez itt pocskondiázott minket 2005-ben, öljük meg. Láttad a Hannibál tanár úr című filmet? Kötelezően le kellene vetíteni neked és harcosaidak minden tüntetésen.Vezér úr, egyre többen mondják - na, nem körülötted - hogy ideje lenne érdemeid elismerése mellett nyugdíjba vonulnod, Budaházyval együtt. Mert vannak érdemeid, ez kétségtelen - és valóban, a Magyar Sziget vagy a Remény Háza ilyen - de mindez nem menti hibáidat, és ha azokkal nem tudsz szembenézni, az bizony rosszabb, mint maga a hiba. Ezen pedig semmiféle mennyiségű párbajozás nem fog segíteni.”
Tomcat meglehetősen korrekt levelét a nyilas háborús uszító korábbi nyílt levele előzte meg, melyből szintén érdemes egyes részleteket áttanulmányozni:
„Kifejezetten méltatlan egy nemzeti, netán egy jobboldali közszereplőhöz például az Árpád-pöttyös zászló, amivel Tomcat flangált a fővárosban tavaly március 15-én. Egy hazafi sohasem csinál viccet ősi, szakrális jelképeinkből, még ha az ellenség pukkasztása is a cél. Ahogy egy közénk való sohasem menne bohócruhában a Becsület Napjának rendezvényére, mert ezzel a Budapestet a vörös hordától védő hősök emlékét gyalázta meg, de műpénisszel se mennénk sohasem Szálasi Ferenc - az utolsó olyan vezetőnk, aki a Szent Koronára esküdött fel – (Kibújt a szög a zsákból, Lacika… - a szerk.) kivégzésének napján a megemlékezők közé, még akkor sem, ha esetleg mi is úgy gondolnánk, hogy Bácsfi Diána a skizofrénia jeleit mutatja. De semmi szín alatt sem rendezhetne kötélhúzással egybekötött vurstlit a kommunizmus szellemi és jogi örököseivel egy hazafi éppen október 23-án. Nem kézfogás, önfeledt játszadozás jár a mi részünkről nemzetünk legsötétebb ellenségeinek, hanem pofán verés (ahogy például július 5-én sikerült Orosz Józsefnek és más buzeránsoknak adni egy pár nyaklevest), s a kötéllel sem hancúroznunk kell velük, pusztán azért, mert egyelőre nem tudjuk őket fellógatni egy fára. (Te elmebeteg! Diliházban lenne a helyed! – a szerk.)
(…) Tomcat persze nem gyakorolt önkritikát, töretlenül hisz a pártpolitikában, a Zöld Párt sikerében, s inkább ismét belénk rúgott egyet az október 23-i vonulásunk miatt. Pedig mi is történt valójában? A nemzeti ellenállás fényes győzelmet aratott. (Hahahaha! Lehajtott fejjel kullogtatok haza, meg Morvaihoz sírni, te szerencsétlen pszichopata! – a szerk.) Méghozzá erkölcsit.
(…) Mindenki, még a Jobbik és a HVIM gyűlésére érkezett neves külföldi nemzeti politikusok is láthatták, miként vegzálja, terrorizálja a hatalom a magyarokat. (Úgy látszik még sok-sok dunaszerdahelyihez hasonló rendőri intézkedésre van szükségetek, hogy megtanuljátok mit jelent ez a szó: vegzálás, terror… - a szerk.) A megfélemlítés azonban nem jött össze, hiszen a hazafiak nem rémültek meg, s nem maradtak otthon. (Nem maradtak otthon, mert előre nem tudták, mekkorát fognak bukni. Este tízkor már síri csend volt. Ennyit a hőseidről, te zselézett hajú elmebeteg! – a szerk.) Sőt, a mi megmozdulásunk résztvevői elegánsan, ezúttal erőszak nélkül kitörtek a ketrecekből, s bevonultunk Budapest szívébe. Jó pár kilométert tettünk meg, nem számoltam, de 4-5-öt biztosan. (Hát igen! Végigtekintve a púpos, görnyedt hátú, nyomorék, kampóskezű harcosaid többségén, valóban komoly teljesítmény tőlük legyalogolni ekkora távot… - a szerk.)
Ezután a neoÁVH új taktikájának következtében az összecsapást ezúttal - ha csak egy mód van rá alapon - elkerülő csapatunkat közrefogták és beszorították a Markó utca első részére. (Nocsak! El akartátok kerülni az összecsapást? Miféle meggyalázása ez 56 eszmeiségének? Nem szégyellitek magatokat? - a szerk.) Ezt követően, mivel a karhatalom egyenként elengedte az embereket, úgy döntöttünk, hogy nem harcolunk a túlerővel. (Pedig hősiesebb lett volna. Hiszen ti sosem adjátok fel. Vagy mégis? – a szerk.) Miután egy, a mai törvényeknek is megfelelő bejelentett demonstrációt tartottunk a Teve utcánál, vérlázító pofátlanság volt a hatalom részéről, hogy egy ketrecbe zárt minket, ahová csak egyenként, motozás után, lekamerázva lehetett csak bejutni. (Pofátlanság a te életed. Az, hogy még levegőt veszel. Egyébként meg mindenkit a megfelelő helyre! – a szerk.)
(…) Ezek után mégis mi lett volna az erkölcsi kötelességünk és a győzelem? A karámban bégetni? (Nem! Hanem, ha hősies csapataitok Árpád apánk bátorító tekintetétől vezérelve egyetlen csapással eltörölte volna a gaz cionista neoÁVO túlerőben lévő hitvány seregeit… A haverod, Budaházy 2008. március 15.-i szavai szerint ugyanis még 4000 rendőr sem állíthatja meg Hunnia hős vitézeit… Ennyit érnek az ő szavai is…- a szerk.)
Hatalmas siker, hogy végre fegyelmezett és bátor sereg jött utánunk. (Kb. 89 pattanásos tini. – a szerk.) Egyetlenegy kuka sem sérült meg fölöslegesen, s egyetlen visszapillantó tükör sem lett megrongálva, ahogyan a Markó utcában sem lett semmi baja a mentőautóknak. (Köszönhető annak, hogy a rendőrség végre megfogadta a nyugati rendőri szervek tanácsait, hogyan is kell kezelni a csürhét, azaz titeket. – a szerk.) A média megint ordenáré módon hazudozott össze-vissza. (Köztük a Kuruc.info, amelyik rendőrök által megrongált mentőautókról hazudozott. – a szerk.)
(…) Egyébként mi rossz is van abban, ha a hazafiaknál önvédelmi fegyverek, Molotov-koktélok - vagy, mint a letartóztatott olimpikon, a kiváló hazafi Tölgyesi Krisztán autójában lévő gyújtóbombák - vannak? (Semmi, ha azokat a te házadra, a te családodra dobálják. –a szerk.)
A győzelmet pedig csak nemzeti ellenállással lehet kivívni, amely nem lehet kizárólag békés természetű. Ne feledjük, hogy Gandhi nem a Kárpát-medencében ért el sikereket, ebben a térségben ugyanis mindig csak vitézséggel, harci erényekkel és ehhez párosuló furfanggal tudtuk megvédeni a hazánkat. (Igen! Láttuk! Sem a törökök nem voltak itt 150 évig, sem a Habsburgok 500 évig, sem a németek 1 évig, sem a szovjetek 50 évig! Ennyit erről! – a szerk.)
(…) Mi magyarok vagyunk, s őseink hagyományaihoz híven harcolunk. E tradíciók alapján pedig pontosan azt kell tennünk, amit teszünk. (Kukákat gyújtogatni, padokat törni, autókat borogatni, üvöltve zsidózni, egyszerűen senkik vagytok hej hej-ezni, majd hanyatt-homlok Morvaihoz menekülni egy kis buksi simiért. – a szerk.)
Mivel a forradalom 2006-ban nem sikerült, berendezkedtünk egyfajta félpasszív ellenállásra, s várjuk, hogy a Sors megadja a történelmi lehetőséget a hatalomátvételre. (Előbb döglenél te meg családoddal együtt, te elmebeteg újnyilas pondró! – a szerk.) A pénzügyi, gazdasági és politikai világválság jeleiből arra következtethetünk, hogy ez az idő már nincs messze.” (Ha ez így van, akkor tartós tejet már ne vegyél! – a szerk.)
Ő is él, mint hal a vízben
Nekik is csak ejnye-bejnye járt
