A hazai szélsőjobboldal ellentmondásai

Kijelenthetjük: a kialakult hazai politikai pólusokat egy hatalmas ellentmondás jellemzi. Balról előz a jobboldal, miközben a jobbról próbál elévágni a baloldal. Ekkor megjelenik baloldalról egy másik baloldal, amely elhatárolódik a jobbra lévő baloldaltól, de vele szemből bekanyarodik egy újabb jobboldal is, amelyik még inkább balra húz, de leárulózza a másik balról előző előbbi jobboldalt és dühösen rádudál a mellette, valóban balszélen haladó baloldalra…
Nehéz, sőt majdhogynem lehetetlen ebben a helyzetben kiigazodni, melyik versenyző, mit is képvisel valójában.
A néhány éve erőre kapott szélsőjobb, amely önmagát nemzeti oldalnak nevezi, egyre ellentmondásosabb. Egyre nehezebben szorítható bele egy bizonyos kategóriába, hisz az önmagát ide sorolók „ahány ház, annyi szokás” alapon vallanak sokszor egymásnak teljesen ellentmondó elveket.
A szocialista vívmányok visszaállításáért anyatigrisként küzdő „nemzeti oldal” amely az ingyenes orvosi ellátásért, az ingyenes oktatásért, a külföldi monopoltőke kiszorításáért küzd, a szocialistákat, a baloldalt tartja legfőbb ellenfelének, sőt inkább elpusztítandó ellenségének, miközben bármelyik, pici kis ismerettel rendelkező kisembernek is világos, hogy a leginkább jól hangzó célkitűzéseik azonosak a szocialista rendszerekre jellemző vívmányokkal.
Azonban, mikor már beletörődnénk, hogy a jobb és bal simán térfelet cserélt, akkor rájövünk, hogy nem, mégsem, mert a szocialista vívmányokért küzdő, nemzeti radikális oldalon vannak az igazi szélsőjobboldali szélsőségesek is, a nyilaskereszteket közzétevő, rasszista, antiszemita, Horthy és Hitler kultusz mámorában élő skinheadek és az őket hol nyíltan, hol burkoltan támogató klerikális értelmiség és soviniszta háttérerő. Árpád-sávos jelképek mögé bújnak, azt politikailag semleges, ősi magyar jelképnek mondva, miközben Nagy-Magyarország visszaállításán és a „mocskos zsidók és kommunisták” kiirtásán álmodozva követelik a Kádár-rendszerben oly természetes népjóléti vívmányokat.
Reakció: a vívmányokért való küzdelemben velük egyetértő baloldal inkább a kapitalista baloldal felé, jelen esetben az MSZP felé húz, mondván, még ők is jobbak, mint a háborúskodó, militarista, antiszemita, klerikális hőzöngő szélsőjobb.
Ebben a helyzetben nem nehéz feladat egyszerűen csokorba szedni a nemzeti oldalnak hazudott politikai erő ellentmondásait:
„Mi csak ezt a hazug kormányt szeretnénk lemondatni”- mondják sokszor.
Ezzel a céllal, amely inkább a látványos felszín lenne, mint belső reform, egyetért a legtöbb árpád-sávból szellemi erőt merítő, magát egyáltalán nem szélsőségesnek valló jobboldali is, miközben, sokuk által vezetőként tisztelt Budaházy György már 2006. őszén közzétett írásaiban, kiáltványaiban kijelentette, hogy nem elég a kormányváltás, az alkotmányos rendet kell megváltoztatni, a királyság visszaállításával. A Budaházynak szurkoló és érte, mint nemzetünk új vezetőjéért imádkozó nemzetiek egy emberkén követik a lehetetlen és történelmileg túlhaladott célokat kitűző vezetőt, sőt parancsára hajlandóak erőszakhoz, megfélemlítéshez is folyamodni. Mikor azonban számon kérik tőlük erőszakosságuk okát és célját, már csak a Gyurcsány lemondását említik meg.

Demokráciát és alkotmányos jogokat emlegetnek, miközben a demokratikus alkotmány legitimitását alapjaiban kérdőjelezik meg. Az alkotmányban lefektetett normák szerint a megválasztott kormány mandátuma 4 évre szól, majd az akkor lezárult szavazás eredménye tükrében távozik, vagy marad. A nemzeti oldal a demokrácia nevében megkérdőjelezi ezt és előrehozott választásokat követel, hol törvénytelen és alkotmányellenes eszközökkel próbálja a hatalmat megragadni.

Gyülekezési jogot emlegetnek, miközben amellett, hogy minden forgalmat nem korlátozó szélsőjobboldali rendezvény szabadon megrendezésre kerülhet, mellyet ki is használ, a nemzeti oldal az, amely nem tűr semmilyen más, békés demonstrációt, legyen az április 4-i koszorúzás, melegfelvonulás, vagy Holokauszt emlékmenet.

Szólásszabadságot emlegetnek, miközben a számukra nem tetsző kinyilatkozókat ördögként gyűlölik és megszégyenítésüket, sok esetben elpusztításukat követelik.

Az MTV székház ostrom és más összecsapások során, a rendőrökkel szemben bátor, harcos hazafiakat emlegetnek, miközben, amikor eléjük tárjuk a brutalitások, rongálások, gyújtogatások, autóborogatások fotóit, akkor már "a kormány által bérelt provokátorokra fogják az erőszakot"...

Gyakran emlegetnek Ávót, Ávh-t, koncepciós pereket, miközben egyik szószónokuk, Novák Előd maga jelentette ki egyik portálján: "Most mondjuk ki: politikai foglyok nincsenek. Koncepciós eljárások, elítéltek vannak, de az utolsó fogvatartott szeptember 20-án szabadult. Ő Udvardi Ákos volt, az egyetlen rendőr, akit leültettek. Persze ő is a mi oldalunkról való: civilben a tévét ostromolta. Leveleztem vele azóta és korábban a börtönben is. Morvai Krisztina és Gaudi-Nagy Tamás sem tud másról. (…) Ne féljünk, ha elvisz a rendőrség! Egy pesti srácnak a mai időkben illik is megjárnia legalább egyszer a fogdát. Aztán perelhet kártérítésért a Nemzeti Jogvédő Alapítvány segítségével. Három nap „láblógatásért” egymilliót keresni nem is olyan rossz, ugye?"

Mindent elözönlő, cionista, zsidóbérenc, bolsevista erők által a kezükben tartott médiáról, internetes hírportálokról beszélnek, miközben az internetes politikai portálok, blogok 90%-ban erősen, vagy inkább szélsőségesen jobboldaliak. E felől könnyen meggyőződhetünk. Tegyünk próbát! Üssük be például a Google keresőbe a „Csőcselék” szót –amellyel kapcsolatban egyetérthetünk, hogy inkább a nem nemzeti oldal használja a szélsőjobboldal bélyegzésére, így természetes, hogy inkább a „balosok” kedvelt szóhasználata - és láss csodát, a kiadott tartalomnak jó 60%-a mégsem a „cionista, bolsevista, Gyurcsánybérenc” oldalakról származik, hanem a randalírozást mosdató, a rendőrséget ávózó, a kormányfő vélt gyilkosságait emlegető tartalmakra mutat rá. A Hírtv és az Echo Tv rendszerint egyoldalúan, a másik oldal képviselőinek megkérdezése nélkül tájékoztat és nem egyszer a rendőrség ellen. A TV2 és az RTL Klub reggeli műsoraiban az sms falon 80 %-ban jobboldali sms-ek érkeznek.

Öszödi beszédben elhangzott részletek ürügyén vonják felelősségre a kormányt, miközben ezt ugyanazon személyek teszik, akik Öszöd előtt is ugyanúgy lámpavasra kötötték volna a baloldalt.

Öszödi beszédben elhangzott részletek ürügyén vonják felelősségre a kormányt, miközben egyes szélsőjobboldali, közösségellenes megnyilvánulásokat rendszerint mosdatnak azzal, hogy: „ezek csak a szövegkörnyezetből kiragadott részletek”.

Gyakran hangoztatják, hogy „a kormány becsapott minket, a szavazókat” miközben csak és kizárólag olyanok járnak árpád-sávval demonstrálni, tojásokat és követ dobálni, akik sem 2006-ban, se azelőtt, soha nem szavaztak a jelenlegi kormányra, így az ő becsapásukat emlegetni nonszensz.

Köpönyegforgatásról beszélnek, miközben a jobboldalnak nevezett parlamenti pártokban épp úgy hemzsegnek a múlt rendszer mszmp tagjai, tanácselnökei, ügynökei, mint a baloldalnak mondott pártokban.

Polgári, nemzeti, keresztény oldalhoz való elkötelezettséget emlegetnek, miközben a legnagyobb ellenzéki párt vezetője, csupán néhány ciklussal ezelőtt, liberális pártvezérként „lecsuhásozta” a történelmi egyház képviselőit.

Szocializmus ellenesek, miközben a rendszerváltást követően eltörölt népjóléti vívmányok visszaállítását, illetve a kapitalista berendezkedésre jellemző jelenségek eltörlését követelik, mint például: ingyenes orvosi ellátás visszaállítása, ingyenes oktatás visszaállítása, privatizáció megállítása, mely a kapitalista berendezkedés alapja. Szigorúbb ítélkezési rendszer bevezetését követelik, NATO tagságból való kilépést, Eu-ból való kilépést, külföldi tőke távoltartását, az USA-val szövetségben külföldre küldött magyar katonák azonnali hazahívását sürgetik… stb.

Tagadják, hogy nézeteikben jelentősen jelen van az antiszemitizmus, azonban szinte az összes jobboldali szavazó személyes ellenérzéseket táplál a zsidók és a zsidóság iránt és szívesebben fogadja be a szélsőjobboldali, soviniszta írásokat, ilyen írók műveit és zenekarok műveit, mint az inkább balra szavazók.

A 2006. október 23-i rendőri brutalitások okán és ürügyén ítélik el a rendőrséget, miközben október 23-a előtt, pontosan ugyanilyen érzéseket tápláltak a magyar rendőrök iránt. Ezt az Interneten közzétett akkori kinyilatkozásokból ellenőrizni is lehet.

Indokolatlan, túlzott brutális fellépést emlegetnek a rendőrség részéről, miközben, mind a 2006. szeptemberi, mind az októberi utcai összecsapások során összességében több volt a rendőr sérült, mint a civil sérült.

A lakosság teljes ellehetetlenítését emlegetik, miközben egymás után tartják meg a magánemberek által pénzelt, hatalmas pénzeket felemésztő rendezvényeket, többmilliós motorokkal vonulnak fel, a legszélsőségesebbek telefonos zaklatásokra költenek,

A magyar áruk privilegizálását emlegetik, a magyar hagyományok őrzéséről harsognak, miközben az összes Szentkorona-tant védő „hazafi”, angol és német márkájú bakancsot, cipőt (Például Dr. Martens, Getta Griff), brit soviniszták által divatba hozott ruhamárkákat (Például Lonsdale, Warriors), bomber dzsekit (Például Ideal, Alpha) viselnek, nem egyszer magyarellenes Sieg Heil jelszavakat skandálnak, horogkereszteket tesznek közzé.

Bolsevikozzák, kommunistázzák a kormánypártokat, köztük a véresen kommunistaellenes Szdsz-t, miközben (elvileg) tudják, hogy a NATO tagjaként a legnagyobb tőkés nagyhatalom, az USA szövetségesei vagyunk.