Magdi tiltakozik

Lelkiismeretlen riport a bombagyáros anyjával

Tölgyesi Jánosné a Lelkiismeret88 csoport egyik alapítója

Miután a hős hazafit lekapcsolták a zsaruk, Tölgyesi Krisztián megfelelő szélsőjobbos nevelésben részesítő anyukája azonnal a radikális médiumokhoz fordult, hogy bizonyítsa: fia ártatlan. Nem akart ő semmit, sőt bombák sem voltak ott, csak petárdák. Akkor mitől hazafi? –kérdezhetnének mi, de Magdi anyust most ez a részlet úgysem érdekelné.

A lelkiismeret 88 csoport riportja Tölgyesi Jánosnéval:

L88: Magdi! Mit szólsz ezekhez az ordító címekhez, amiket a BLIKK, a METRÓ illetve a NÉPSZAVA című lap írnak az esetről? Megfelelnek a valóságnak? Magdi: Nem is ismerik a fiamat, és mindjárt azzal indítanak, hogy a „…magyar bombagyáros…vérfürdőt akart…” tényleg felháborító, hogy lehet ilyen sorokat leírni. (Fel is háborodtunk mindannyian! Bizony! Aki bombákat gyárt, az nem bombagyáros, hanem igaz hazafi, ahogy Budaházy György és követői állítják. Maguk hány embert gyaláztak meg, anélkül, hogy ismerték volna? – a szerk.)
A Népszava című, idegen nemzettestet képviselő, olvasói előtt bizonyára olvasott szennylap szerint régóta figyelték a bombás olimpikont. (Magdus néni! Be szépen tetszett fogalmazni. Igazi objektív álláspont és még nyelvtanilag is ötös… - a szerk.) Nem értem, ha régóta figyelték, miért nem kapcsolták le előbb, hiszen elmondásuk szerint tudomásuk volt a fiam állítólagos elhatározásáról, hiszen betonelemekkel vették körül az Operaházat. (Azért, kedves Magdus néni, mert, ha előbb kapcsolták volna le, akkor meg az lett volna a baj. A robbanószerek egyébként meg a jeles napon, október 23.-án kerültek be az autóba, így valószínűleg azok létezése ekkor jutott a hatóság tudomására. Az Opera köré vont betonelemek pedig nem a fia miatt kerültek oda. Ahhoz még gyúrni kéne egy kicsit…– a szerk.)

L88: Hogy lehetséges az, hogy miközben az „egyéb” kisebbséghez tartozó személyek arcképét legalábbis „kikockázzák” vagy eltakarják, eközben a fiad arcát plánban mutatják, mi több, még az olimpiai meccs részletét is látja a kedves néző…

Magdi: A 2000. évi sidney-i olimpián a meccsen, kitakart arccal mutatja a képernyő, aztán bejátszás következik, mekkora „bűnt” követett el a gyerek…és a képen parányi csíkkal letakart arca látható… (Egy igazi hazafinak nincs mit szégyellnie magán. A lényeg, hogy Budaházy, Toroczkai, sőt Morvai is büszke rá. Ők pedig valakik… - a szerk.) Még a nyáron szerelőakna föld kiemelése során 500 kilós, háborús bombát találtunk. Riport is készült erről. (Akkor bezzeg nem volt baj, hogy idegen nemzettestet képviselő olvasóknak készült a riport, ugye Magdus néni? – a szerk.) A képernyő a fiamat mutatja a kiásott bomba mellett. Ezt az azóta már archivált fotót előkapta a „szemfüles” tévé és mint bombagyáros embert közölték a képernyőn. (Igen, aki bombát gyárt, az bombagyáros. Mifelénk legalábbis. Ilyen egyszerű ez. Fordított esetben maguk biztosan másképp csinálnák gyűlölettől bűzölgő honlapjukon.) Az átlag tévénéző pedig miközben ingázva sétál a tévékészülék, a konyha és a vécé között – csak azt látja, mekkora bombája van a fiamnak! (Nem csak azt látja. Azt is látja, hogy mennyi vállalkozása van és miféle csoda-autóval járkál a kommunista rémuralomban meggyötört kis családja, élükön szervezett bűnöző fiával.- a szerk.)

L88: Magdi, a nézők milliói azt látták, hogy a Nyugati-téren a Peugeot gépkocsiban a rendőrségi szakértők matatnak valamit. Mit tudsz te: bombát találtak-e vagy valami mást?

Magdi: Petárdák voltak benne, a csőbombának nevezett elemek közönséges karmantyúk voltak, amelyeket a vízszerelők használnak. (Itt az igazság! Petárdák voltak. Bizonyára… Magdus néni! Eddig azt tetszett állítani, hogy semmit nem tudott fia cselekményéről, így a robbanószerekről sem. Akkor most honnét is van az infó, hogy petárdák voltak? – a szerk.) Miközben a magát demokratikusnak nevező állam „független” rendőrsége csahos eb módjára kiszolgálja kenyéradóit, eközben a magyar nemzet már a mocsárba süllyedve fuldoklik az iszapban. (Igen. Meg is látszik az Önök életszínvonalán… Az az értékrend, amit ön és fasiszta bűnszervezete képvisel, na az az ami fuldoklik az iszapban. – a szerk.)

L88: Az illetékeseknek tudniuk kellene, hogy amikor a kutyát a sarokba szorítják, az előbb-utóbb harapni fog. Igen ám, de egy szülő mind ezek mellett még mást is érezhet. Magdi, te mint három felnőtt gyerek édesanyja, mit érzel magadban, amikor a fiad a börtönben - egyelőre - harminc nap előzetes letartóztatásban van? És nyilván nem fogják egyhamar kiengedni...

Magdi: Ez rettenetes, hogy ugyanazt kell végig élnem, hogy amikor Krisztián fiammal várandós voltam és az utolsó napokban hordoztam a szívem alatt, akkor a férjemmel tették ugyanezt. Koncepciós pert indítottak ellene, közlekedési ügynek álcázva. Fiamat most ugyanabba a fogdába tették az Aradi utcában, ahol a férjem volt 1975-ben. (Jaj! Magdi anyus! Mindjárt a könnyünk is kicsordul… Közlekedési ügynek álcáztak egy koncepciós pert… Azok a mocskok… Igazi rémuralom volt. Azért nem kéne azt sem kihagyni, hogy a fater egy súlyos közlekedési balesetet okozott még 1975-ben… De mivel bevitték ez mindjárt koncepciós per… Fater egy igazi mártír! Nem is értjük, hogyan vészelték át azokat a szörnyű időket… Ami az Aradi utcai fogdát illeti: Ugyan már, honnét is tudja, hogy akkor és most melyikbe tették pereputtyát? -a szerk.)

L88: Magdi! Többen azt is mondhatják, milyen anya az olyan, aki úgy neveli a gyerekét, hogy az „vérfürdőt” készítsen elő október 23.-án? Mondd, mire nevelted te a gyerekeidet?Magdi: Három év alatt három gyereket szültem és neveltem fel, mindig önállóságra tanítottam mindhárom szépszál fiamat. Tanulás, sportolás és magyarságtudat! Krisztián kijutott Sidneybe, és a magyarokat képviselte az olimpián. (Mások is kijutottak az olimpiára, mégsem gyártanak bombákat és nem hurcolásszák azt magukkal nemzeti ünnepen. Szégyen, hogy egy ilyen fasiszta nevelést kapott embert sportolónak neveznek és főleg az, hogy olimpiára vittek. Remélhetőleg ezek után többet az életbe nem teheti be a lábát az USA-ba. Lehet is menni kommunistázni az amerikai nagykövetség elé! – a szerk.)

L88: Mondd, Magdi, van gyermeke Krisztiánnak? (Bulvárkérdés. Nem ér! -a szerk.)

Magdi: Igen, van két unokám, Flóra és Bende… (És ez kit érdekel? –a szerk.)

L88: Az unokák hogyan dolgozzák fel, hogy este nem hajol föléjük édesapjuk mesét mondani? (Micsoda fogalmazásmód! Többen elsírtuk magunkat… Szegénykék… Az persze már mellékes, hogy ha azokat a bombákat Tölgyesi-testvérnek sikerült volna működésbe hozni, hány kisgyerek hiányolta volna, hogy apukája föléje hajoljon mesét mondani… Ugye? - a szerk.)

Magdi: …elég nehezen - válik fátyolossá Tölgyesné hangja….hát…elutazott Apuci…egy időre… (Reméljük jó sok időre! Bár nem kétséges, hogy jó magyar szokás szerint hamarosan kiengedik, és az sem, hogy most bármennyire is ártatlannak hazudják őt, hamarosan mártírként fog Budaházyék mellett szónokolni.
Magdi! Büszke lehet bűnöző fiára! Nem volt kárba veszett idő belenevelni a gyűlöletet és a fasisztoid ideológiát… De ne feledje Magdi anyus: Mi sem felejtünk!)